Vannak divatos szavak, amelyekkel gyakran találkozunk. Az egyik ilyen – szerintem/számomra – a proaktivitás, azaz a valamiért cselekvés, a kezdeményező, tevékeny hozzáállás. Nem csak jól hangzik, de hasznos is a proaktív hozzáállás, a proaktivitás, mint kompetencia vállalkozóként, vezetőként vagy munkavállalóként, de magánemberként is. Mik az alapjai? Elsajátítható a proaktív személet, és kiléphetünk mások által teremtett helyzetekre való örökös reagálásból? IGEN!
A dolgokhoz – jelentsen is ez a szó bármit – való viszonyunk lehet reaktív, amikor a mások által teremtett helyzetekre reagálunk, és proaktív, amikor a saját céljainkkal a fókuszban lépünk előre, számba véve a lehetőségeinket, és az azokra létező megoldásokat.
Proaktív, azaz kezdeményező, tevékeny hozzáállás. Ezt mondja a szótár. De a proaktivitás ettől sokkal többet jelent. Azt jelenti, hogy alapvetően a céljainkat valósítjuk meg, és nem a mások által teremtett helyzetekre reagálunk. Szeretem a proaktivitást, a valamiért való cselekvést. Soha nem vonzott az akadályokkal való túlzott foglalkozás. Volt egy pillanat, amikor rájöttem, hogy számomra ez a mozgatórugó, és a munkámban is, coachként az érdekel valójában, mit hogyan lehet a legjobban megcsinálni, és nem az, hogy mit miért nem. Szerencsére a proaktív szemléletben való működés megtanulható. És meg is éri megtanulni, hiszen ki ne vágyna arra, hogy sikeres legyen, az energiáit az előre lépésre és a céljai megvalósítására fordítsa, ne a folytonos reagálásra, a dolgok után futásra. A célfókusz mellett a proaktivitás számomra jelenti annak tudását is, hogy a minket körülvevő világból érkező információk, impulzusok közül fel tudom ismerni, mi az, amire hatással vagyok, és mi az, amire nem.
Ki ne érezte volna néha-néha, hogy a kelleténél jóval több időt tölt olyan dolgokkal, amelyekről kiderül a végén, hogy fölöslegesek voltak, vagy aggódik olyan dolgok miatt, amelyekre nincs hatása.
Rájöttem, hogy az aggodalom nem feltétlenül hiába való, de sokszor fölösleges. Persze nagyon praktikus azt mondani, hogy csak azért aggódj, ami rád vonatkozik, amire hatással vagy. De hogyan tudom megállapítani, miért érdemes aggodalmaskodnom, vagy mivel nem lenne szabad foglalkozni – értsd jól, időt vesztegetni rá.
Pedig rengeteg olyan dolog van, amivel napi szinten foglalkozunk, de semmilyen hatásunk sincs rá. És a minket izgató dolgok között sok olyan is van, amelynek ránk sincs hatása. Egy ártatlan példa: mennyiben kell, hogy foglalkoztasson a holnapi időjárás? A helyi, legfeljebb a magyar, vagy európai időjárással valamennyire igen. De jó eséllyel az afrikai, amerikai vagy ázsiai időjárással nem feltétlenül. Természetesen fontos tudnom mi vár rám, különösen, ha megyek valahová, de erre az információra csak reagálni tudok – beteszem az esernyőt, esőkabátot, vagy nem viszek pulóvert, mert meleg lesz. Ennyi. Akár tetszik, akár nem, változtatni nem tudok rajta, azt viszont eldönthetem, esernyőt, vagy esőkabátot viszek, vagy nem megyek sehová.
Miért fontos tudni, vagy tudatosan befolyásolni, mire fordítjuk az energiánkat? Mit jelent ez a hatékonyságunk szempontjából? Sokat!
Tegyük egy próbát, és szánjunk rá pár percet, hogy megnézzük, mennyi időt fordítunk a felesleges dolgokon való aggódásra, vagy az azokkal való foglalkozásra. Aztán gondoljuk át azt is, ezt az időt mi más hasznos dologra tudnánk fordítani.
Idegeskedhetünk például a gazdálkodásunkat érintő döntéseken, jogszabályváltozásokon, de azok megváltoztatására sokunknak egyedileg nincs lehetősége. Így vagy sopánkodunk, és/vagy ragálunk valamit, éppen úgy, mint a sakkjátszma első lépéseiben a játékos a sötét bábúkkal. „Világos” lép először, és „sötét” reagál.
De mit tehetünk a valóságban, hogy „mi lépjünk a világossal”?
- Legyenek céljaink. Megvalósítható, ütemezhető feladatokra bontott céljaink.
- Keressük a megoldási lehetőségeket. Közelítsük meg a problémákat olyan odalukról, amiben a döntés a mi kezünkben van. Nem várjuk az akadályok elhárulását, nem reagálunk, hanem számba vesszük a lehetőségeket, amelyek segítenek elérni a céljainkat.
Nem mondom, hogy egyszerű más alapokra helyezni a feladatokkal való viszonyunkat, és felismerni, hogy egy feladat során mi az, amire hatással vagyunk, és mi az, amire nem. Nekem a coaching, a coaching szemlélet sokat segített abban, hogy a lehető legtöbbször „világossal” játszak.
Tegyél egy próbát, keres a proaktív szemlélet megerősítését segítő coaching programjaimat.
