Erősségek leltára – önismeret coaching által

Az önismeret és annak fontossága kapcsán jobbára közhelyek jutnak eszünkbe. Megkerülhetetlen a boldog élethez, eredményességhez, szakmai sikerekhez. De mit jelent, hogy elég jól ismerem magam? Elegendő kampányszerűen ismerkedni önmagunkkal? Folyamatosan kell vele foglalkoznunk? Mi köze az önismerethez, az önmagunkról való tudás bővüléséhez a coachingnak? Hogyan tudom jobban megismerni magam a múlt részletes boncolgatása nélkül?

 A kreativitásról gondolkodva, ahhoz kapcsolódva megemlítettem már az önismeret és az érzelmi intelligencia fontosságát. Elég banális feltenni azt a kérdést, hogy miért fontos az önismeret, hiszen a választ mindenki tudja. Mindennél fontosabb, hogy elég jól ismerjük önmagunkat. Tudni, hogy milyen vagyok, mire vagyok képes, és mire nem. Az önismeret megkerülhetetlen a boldog élethez, szakmai sikerekhez, eredményességhez, és alapja a sikeres vezetői működésnek is.

Az elmúlt időszakban ISMÉT sokat tanultam önmagamról. Ami, sokszor nem volt egyszerű. Őszintének lenni önmagunkkal, nagyon kemény dolog, de származnak belőle jócskán előnyök is. Sok-sok évig „csak” tettem a dolgomat, végeztem a feladataimat, és ezzel a résszel különösen sokat nem foglalkoztam, nem éreztem, hogy szükséges lenne vele foglalkozni, mert minden működött, nem kellett olaj a kerekekhez. Ma már ezt szerencsére másként látom.

Mégis mit jelent, hogy elég jól ismerem magam? És hogyan kapcsolódik az önismeret a coachinghoz?

A coaching egy nagyon intenzív tanulási folyamat, melyben a legtöbbet saját magunkról tanulunk. Általában egy konkrét helyzetből, elérendő célból, esetleg problémából indul ki, és alapját mindig a saját reakcióink, gondolataink adják, amelyeket a folyamat során felismerünk, tudatosítunk. Tehát mindig magunkból, a személyiségünkből indulunk ki.

Azt gondolom, éppen ez az, ami miatt mindig tudunk általa önmagunkról tanulni., azzal a céllal, hogy létrehozzunk valamit, megoldjunk egy helyzetet, előre lépjünk. Nagyjából így:  

1. Az adott helyzet vonatkozásában megpróbálunk különbséget tenni a között, hogy valójában milyenek vagyunk, és a között a képzetünk, elképzelésük, hitünk között, hogy mások milyennek látnak minket, mit várnak el tőlünk. Pedig nem is olyan könnyű a kettőt elválasztani egymástól, hiszen tulajdonságaink a másokkal való interakciók során mutatkoznak meg.
2. A konkrét helyzetre adott reakcióinkat és az általuk kiváltott érzeteket azonosítjuk, megkíséreljük megérteni őket.
3. Felismerjük a nyomógombjainkat, melyeket a konkrét helyzet vált ki belőlünk, így le tudjuk szelídíteni később az erre adott reakciókat. – Mondjuk ez már a haladó szint.
4. De van, amikor arra van szükség, hogy tisztába kerüljünk tulajdonságainkkal, erősségeinkkel, gyengeségeikkel és a fejlesztendő területeinkkel.

Rá kellett jönnöm, hogy gyakorta csak a hibáinkat, azokat a dolgokat ismerjük be magunknak, amiben nem vagyunk igazán jók. Miért van ez? Miért szégyelljük a sikereinket, erősségeinket? Miért emeljük ki jobban azt, mi nem megy, vagy ami nem előnyös?

Nemrég történt, hogy egy séta közben megkértem beszélgetőtársamat, mondjon 30 jó tulajdonságot magáról. Percek teltek el a gondolkodással, és válasz nehezen született. Majd némi segítségre megszületett néhány jó tulajdonság, erősség. Úgy gondolom, ez nem szigetszerű jelenség. Saját magunk jó tulajdonságait sokszor nem akarjuk észrevenni, pedig – és vezetőként különösen – nagyon fontosak.

Én éppen ezért szerettem meg a coachingot!

Nem keresgél a múltban okokat arra, ami most nem, vagy rosszul működik – ez egy másik szakma sajátja – hanem az erősségeinkre, erőforrásainkra alapozva segíti az előrelépést, építkezést.

Itt megtalálsz, ha kipróbálnád: https://limecoaching.hu/