„Nevess magadon, és nevess az életen. Ne gúnykacaj vagy önsajnálattól tocsogó nevetés legyen ez, hanem gyógyír, csodaszer, amely enyhíti a fájdalmat, kigyógyít a depresszióból, és segít megfelelő távolságból kezelni az adott pillanatban szörnyűnek látszó kudarcokat.” (Og Mandino)
És ez a lényeg! Már csak azt kellene tudni, hogy hogyan. A bátorság, a társaság és a figyelem – ami szerintem kell ahhoz, „hogy mi felnőttek” is visszatanuljunk nevetni.
Két dolog járt a fejemben, amióta a mosolyról és a nevetésről írtam, és kicsit utánanéztem a témának.
Az egyik, hogy mindkettőnek, eléggé mérhető jótékony egészségi és társas hatásai vannak.
A másik pedig, hogy a felnőttek átlagosan 15-ször nevetnek naponta, míg a gyerekek kb. 400-szor.
Mire is jó a nevetés?
- A nevetés gyógyító ereje tudományosan sem vitatott. Stressz és szorongás csökkentő hatását nem kérdőjelezzük meg, mint ahogyan azt sem, hogy erősíti a szív és érrendszert, és az immunrendszert is. És mivel endorfint termel, a fájdalomérzetet is csökkenti.
- Kisimítja, szépíti az arcot, a tekintetet.
- Segít a személyes kapcsolatok javításában, a konfliktusok és a feszültségek feloldásában.
- A családban, magánéletben, és a munkahelyen is hasznos, közösségteremtő, együttműködést segítő hatása van.
- Erősíti az önbecsülést, elősegíti a magabiztosságot, fokozza a kreativitást.
Néha én is úgy érzem, hogy a feltöltő, felszabadító nevetés kicsit hátrébb szorult az életemben, és igaz lehet, hogy az önfeledt kacagás gyermekkori sajátosság?
Ha így is van, akkor sem jó ez!
Ezért elkezdtem azon gondolkodni, és kérdezősködni felnőtt ismerőseimtől, hogy miért nem nevetünk mi annyit. Íme néhány válasz a Te miért nem nevetsz olyan sokat kérdésre:
- Mert annyi minden nyomaszt, hogy el sem tudok lazulni.
- Nincs semmi okom a nevetésre – ilyen helyzetben jó, hogy épp megvagyunk.
- Mert ezt láttam gyerekkoromban – egy felnőtt legyen megfontolt ne nevetgéljen.
- Az én pozíciómban nem illik hahotázni a munkahelyen.
- Észre sem veszem igazán, mi folyik körülöttem – lenne min nevetni?
- Az ember egyedül nemigazán nevetgél.
- Párszor elnevettem magam a villamoson, és furcsán néztek rám. Azóta „igyekszem viselkedni”.
Komoly állítások. De jó ez így?
A mikor nevetsz a legtöbbet kérdésemre adott válaszok szerint nekünk „felnőtteknek” a nevetés természetesen társas helyzetekhez kapcsolódik. Legtöbbször akkor nevetünk önfeledten, ha gyerekek között vagyunk, vagy baráti társaságban.
Mégis mi kell ahhoz, hogy nevetni tudjunk?
Bátorság – átlépni azokat a gátakat, amelyeket felépítettünk – igen, hajrá!
Társaság – egyedül nevetni valóban nehéz – kell egy felszabadító közeg
Figyelem – tudnunk kell észrevenni a helyzeteket, alkalmakat a nevetésre – elő a kreativitással.
Persze szoktunk nevetni a hibáinkon, a kínos helyzetek feloldásakor, zavarunkat enyhítendő, de ha elég ügyesek vagyunk, és akarjuk, megtaláljuk a módot arra, hogy valóban önfeledten nevessünk.
Ezért is örülök annak, hogy megismertem olyan coaching módszereket, amelyek felszabadítják a kreativitást, építenek a nevetés erejére. Ha érdekel keress, nevessünk együtt.
Title Egy felnőtt is nevethet. Szabadítsd fel magad – nevess Te is!
Page topic Egy felnőtt is nevethet. Szabadítsd fel magad – nevess Te is!
Description A nevetés gyógyszer. De akkor miért nevetnek a felnőttek sokkal-sokkal kevesebbet, mint a gyerekek? Erre számos válasz létezik. Keressük együtt a Tiedet!
