A karrierközepi útkeresés

Mást szeretnék csinálni, végre azt, ami nekem fontos. Tipikus karrierközepi, életközepi érzés. Reakció lehet rá munkahely/karrierváltás, halogatás vagy évekig tartó őrlődés. Te melyiket választod?  

1. Élet/karrierközepi …

Milyen érzés, mikor rájössz, hogy már nem okoz örömöt a munkád, vagy nem tudod, merre tovább?

Esetleg mindent elértél már amiről azt gondolod, lehetséges, és új izgalmakra, kihívásokra vágysz?

Vagy annyi minden változott az életedben, hogy mára azt sem tudod, ki is vagy valójában?

Amikor azon tűnődsz, hogy mit értél el eddig az életedben, mit tudsz felmutatni, és az elég-e?

Ezek gyakori életközepi/karrierközepi dilemmák. Én magam nehezen használom ezekre a dilemmákra a válság vagy krízis szavakat.

Szerencsére ma már nem csak normális, de trendi is…

Napjainkban teljesen rendben van az, hogy 40-45 éves kor körül, vagy a felett is fontosnak tartjuk bővíteni, frissíteni az önismeretünket, és tenni azért, hogy újra megtaláljunk önmagunkat.

Az is gyakori és elfogadott, hogy akár gyökeres változásokat is véghez vigyünk, megvalósítsuk az álmainkat, azt csináljuk, ami nekünk fontos, amiben ki tudunk teljesedni, és megmutatni, mire vagyunk képesek. Gyakorlatilag kortól függetlenül.

És normális az is, hogy kis túlzással életünk végéig tanulhatunk.

DE kapcsolódnak hozzá tapasztalások, és sztereotip gondolatok is, amelyekkel számolni kell…

Nagyon jól hangzik, hogy váltsunk, ha másra vágyunk – váltsunk munkahelyet, szakmát, építsünk új karriert 45-50 évesen is. De sokan visszarettenünk a vélt vagy valós kockázatok miatt.

Néhány fontos kérdés, amelyek gyakran felmerülnek, és jó eséllyel hátráltatják a bátor lépéseket:

• • • • Ha feladom a munkámat, találok-e mást, esetleg jobbat? Kellek én még a munkaerőpiacon? Van olyan munkáltató, amelyiknek rám van szüksége?
      • Van helyem a fiatalok mellett, akik a mai technikát, eszközöket, programokat jobban kezelik, mint én, és lehet, hogy a nyelvtudásuk is jobb, mint az enyém?
      • Meddig vagyok még képes jó fizikai és szellemi kondícióban maradni és piacképes teljesítményt nyújtani?
      • Nagyobb önállóságra vágyom, de félek alkalmazottként ez nem elérhető, és bizonytalan vagyok abban, hogy 20-25 év alkalmazotti munka után lehetséges-e egyáltalán vállalkozóvá válni.
      • Képes vagyok előről kezdeni mindent a munkában? Nem rendül meg vajon az anyagi biztonságom?

Ahhoz, hogy eredményesen váltsunk, komolyan kell venni ezeket a kérdéseket. De úgy gondolom, hogy kellő alapozással, reális lépésekkel ezek a kérdések nem is annyira relevánsak

2. Megakadás, feszítő érzés és lehetőség …

Saját tapasztalatomból is tudom, hogy az élet/karrierközepi válság, krízis nem csak kihívás, hanem lehetőség is az álmaink elérésére, karrierünk és magánéletünk felpörgetésére. Hiszen én is túl vagyok egy elég jelentős karrierváltáson.

Átérzem, milyen

• • úgy bemenni a munkahelyre, hogy egyre csökken a motivációd, esetleg reggelente erőt kell venni magadon, hogy be menj dolgozni – „be kell a mosolyt igazítani”,
  • azon gondolkodni 40-50 évesen, hogy hogyan tovább, mi az, amire lehetőséged van,
  • rájönni arra, hogy a munkahelyeden nincs lehetőség már úgy változtatni, hogy minden újra jó legyen,
  • látni a körülötted lévőket, akik nem mernek, vagy tudnak váltani, és a szemed láttára nő bennük a feszültség, az elkeseredés és az elégedetlenség,
  • felismerni, hogy nem tudod, mihez szeretnél kezdeni, és az összes támpontod az, hogy ezt már tovább nem, és azt sem tudod, hogyan találd ki, mi legyen.

Végigjártam a karrierváltás szép, de nem egyszerű útját, ismerem buktatókat, nehézségeket, és coachként megtanultam, kidolgoztam rájuk a lehetséges megoldásokat is!

Melyek lehetnek azok a helyzetek, amikor semmiképpen sem érdemes halogatni a változtatást, önismereted mélyítését?

3. Hogyan tovább….

Biztos vagyok benne, hogy a karrierközepi, életközepi dilemmák feloldásának legjobb módszere a megalapozott cselekvés.

Szándékosan nem csak cselekvést, hanem megalapozott cselekvést írtam. Mert cselekvés az is, ha egyszerűen váltunk, elmegyünk valahonnan. Nem ez a jó irány! A tartós és eredményes változtatáshoz, karrierváltáshoz az kell, hogy ne elmenjünk valahonnan, hanem tartsunk valahová.

Mégis milyen utakat válaszhatunk? 

A szőnyeg alá söprő, a halogató és a cselekvő

A munkámban és a környezetemben tapasztaltak szerint három módon állunk ezekhez a kérdésekhez.

1. „Szőnyeg alá söpréssel”, őrlődéssel – félve a változtatástól inkább elviseljük a nehézségeket, tűrünk, idővel morgolódóvá, elégedetlenné válunk – és várjuk a nyugdíjat.

2. Pár gyenge lépéssel, halogatással és gyakori elkezdésekkel, majd hétfőn kezdem…” típusú intenzitással – elhatározzuk, hogy váltunk, érezzük tudjuk mit kell tennünk, de nincs erőnk megtenni, vagy nem elég erős ez elköteleződésünk.

3. Határozott és ütemezett cselekvéssel – megvalósítható, reális célokat tűzünk ki, feladatokra bontjuk és jól ütemezünk.

Milyen lépéseket érdemes megtenni, mielőtt cselekednénk? 

Önismeretbővítés

15-20 év munka után mindenképpen érdemes megtudni, kik vagyunk most. Milyen főbb tulajdonságaidra, értékeinkre tudjuk alapozni a lépéseket, az újat, amit felépíteni szeretnénk. Mi az, amit le kell zárnunk ahhoz, hogy elindíthassunk egy új folyamatot.

Helyzetfeltárás

Ahhoz, hogy tovább lépjünk,  meg kell ismernünk, mi vezetett ahhoz az erős vágyhoz, hogy változtassunk. De tisztában kell lennünk azzal is, mire mondunk nemet, mi az, amit nem akarunk már tovább csinálni. Nem elég tudunk, ki is kell mondani magunknak, hogyan döntöttünk, és valóban elköteleződünk a változtatás mellett.

Tervezés

Kitalálni a hogyan továbbot, sokszor nem egyszerű. Mernünk kell álmodni, tervezni, fel kell tárnunk a (belső) vágyainkat. De először fel kell mérni, milyen mértékű változtatásra van szükség ahhoz, hogy újra azt érezzük, minden rendben van. Ettől a mértéktől függ, milyen horderejű lépéseket kell majd megtennünk. Íme a három alaplehetőség erre:

• • • • A jelenlegi munkahelyünkön változtatunk – és erre reális esélyünk van.
      • Új munkahelyet keresünk a szakterületünkön.
      • Szakmát változtunk, újat tanulunk, és felépítünk valami mást.

Tesztelés

Meg kell tudnunk, hogy működik-e a tervünk a valóságban. Beszélgessünk, nézzünk körül, keressünk olyanokat, aki ahhoz hasonlót csinálnak, amit mi is szeretnénk. Fontos, hogy még tét nélkül megbizonyosodjunk arról, hogy tényleg ezt akarjuk-e. Annak is utána kell néznünk, hogy elő tudjuk-e teremteni a szükséges indulási feltételeket, és a tudásunk is megvan hozzá, vagy az indulásig meg tudjuk a szükséges ismereteket szerezni.

Ütemezés

A siker legtöbbször azon múlik, hogyan határozzuk meg az elérendő célokat. A legfontosabb, hogy reális, megvalósítható – valóban elérhető legyen. (De erről írok még bővebben egy másik blogban.)

Ha megvan a jó cél, akkor lehet feladatokra bontani és reális időkeretekkel ütemezni a változtatást, az utat a célok eléréséhez.

A változtatás folyamatát akkor érdemes elkezdeni, ha mindezekkel megvagyunk. Amikor biztosak vagyunk abban, hogy milyen lépéseket,  milyen ütemben kell megtennünk, és erősnek érezzük az elköteleződést a változtatás iránt. Sok sikert hozzá! 

Egyedül érdemes nekivágni, vagy inkább segítséggel? Jó kérdés, megérdemel egy külön írást – hamarosan jön is.

Ha addig is olvasnál még tőlem a témáról, kattints ide.  Amennyiben szívesen beszélgetnél velem a Téged foglalkoztató, életközepi, karrierközepi kérdésekről, itt tudsz időpontot foglalni egy rövid, ingyenes beszélgetésre.

#karrierközepiválság; #életközepiválság; #karrierújratervezés; #karrierközepiújratervezés; #proaktivitás; #munkahelyváltás45felett; #karrierváltás45felett; #karriercoaching; #életközepicoaching; #sikertervezés; #önbizaloméskarrier; #elégjó; #karrierhack; #életközepi; #karrierközepi; #önfejlesztés; #egyeletedvan; #jövőfókusz; #csakegyéletedvan; #limeonaid; #limeonaidcoaching; #sikerstratégia; #miértek