Veled előfordult már, hogy egy régi eseményre, helyzetre, feladatra visszagondolva azt mondtad, hogy bezzeg a mai eszemmel ezt másképpen csináltam volna.
De azon gondolkodni, hogy mit lehetett volna másként csinálni, jobbára értelmetlen időtöltés. Legfeljebb abban bízhatunk, hogy a jövőben egy-egy esetben eszünkbe jut, mit akartunk korábban hasonló helyzetben másként csinálni.
Ezen gondolkodtam a napokban, de nem vagyok a múlton merengő típus, ezért nehezen jutottam előre. Aztán csavartam egyet rajta, és átgondoltam másként.
Mit csinálok máshogyan „a mai eszemmel”, hogy már ismerem a coachingot?
- Nem görcsölök annyit egy-egy változás előtt. – Megtanultam SMART célokat megfogalmazni, felismerni, hogy egy elképzelés, gondolat hogyan valósítható meg eredményesen.
- Nem keseredek el, ha valamit azonnal, egyszerre, a maga teljességében nem tudok megcsinálni, és már nem érzem, hogy akkor az egész megy a kukába. – Megtanultam logikusan feladatokra bontani a céljaimat.
- Nem idegeskedek olyan dolgokon, amikre nincs befolyásom. – Megtanultam felismerni mi az, amit meg tudok változtatni, és mi az, amit nem, mert nem lehetek rá hatással.
- Nem veszek el az apró részletekben a munka/vezetés során. Nem hagyom, hogy az adminisztráció felőröljön, mert megtanultam különválasztani a feladatokat a szerint, hogy mi az, ami nélkülem is működik, és mi az, amit csak én tudok megcsinálni.
- Nem veszem szívemre mások reakcióit. – Megtanultam felismerni és elfogadni, hogy egy másik ember reakcióiban sokkal több van, mint az én tetteimre adott válasz. Az ő világát csak megérthetem és elfogadhatom, teljesen ki nem ismerhetem.
- És végül, nem úszom el időben. – Megtanultam, hogyan ismerjem fel az egyes feladatok sürgősségét, sorrendiségét. Megtanultam azt is, mi az, amire másokat kell megkérnem.
Én a mai eszemmel a múltban sokkal kevesebb felesleges dolgot csináltam volna, így a coaching hatás nálam a minőségi időben mérhető.
És Nálad mi lenne a coaching hatás? Miért érné meg egy coaching folyamatért időt és energiát áldozni?
